Egyéni konzultáció

Vannak időszakok, amikor az ember úgy érzi, egy helyben áll: egy döntés elől kitér, egy veszteséget nem tud letenni, egy kapcsolati minta újra és újra visszatér, vagy egyszerűen elfogyott az ereje, és nem tudja pontosan, miért. A konzultáció ilyenkor teret ad arra, hogy rendezett, elfogadó közegben rátekintsen az élethelyzetére — és tisztábban lássa, mi történik Önnel, és merre szeretne továbblépni.

Nem szükséges pontosan meghatároznia a problémát, és nem kell kész válaszokkal érkeznie. Az elakadás érzése önmagában elég kiindulópont.

• Döntéshelyzetben van — munkahely, kapcsolat, életút —, és nem jut dűlőre.
• Veszteség, gyász vagy jelentős életváltozás dolgozik Önben.
• Ismétlődő kapcsolati mintákat vesz észre magán, és szeretné megérteni őket.
• Kimerültnek, motiválatlannak érzi magát, és hiányzik a tisztánlátás.
• Önismereti kérdések foglalkoztatják: jobban szeretné érteni saját működését.
• Párkapcsolati nehézségben van, de a társa jelenleg nem szeretne közös munkát — ilyenkor az egyéni forma is sokat adhat.

Az első alkalom az ismerkedésé: meghallgatom, mi hozta el, és közösen fogalmazzuk meg, miben szeretne változást. Ezután tisztázzuk a kereteket — a gyakoriságot, a helyszínt és a munka fókuszát. A további alkalmakon az Ön tempójában haladunk: nem én mondom meg, mi a helyes út, hanem kísérem abban, hogy saját válaszait megtalálja. A közös munka irányát és eszközeit mindig az Ön szükségleteihez, lehetőségeihez és céljaihoz igazítom.

Célom, hogy a folyamat végére olyan belső kapaszkodókat alakítson ki, amelyekre később önállóan, a nehezebb élethelyzetekben is támaszkodhat: tisztább rálátást a saját mintáira, nagyobb belső szabadságot a döntéseiben, és megbízhatóbb kapcsolatot önmagával. A konzultáció nem arról szól, hogy valaki megmondja, mit tegyen — arról szól, hogy a saját életében újra irányt találjon.